Alarmclock V2

Az előző verzió óta akatam egy új, mátrix kijelzős órát. Itthon gyakran rápillantok a jelenlegire. Semmi extra, csak az időt mutatja. Az évek során sokszor nekifogtam és újraálmodtam, funkciókkal bővítettem képzeletben, váltogattam a technológiákat mögötte, így persze sosem készült el, csak flancos látványtervek, rendszertervek és kapcsolási rajzok születtek belőle. Meglátjuk mi lesz végül belőle. Azt hiszem az évek tapasztalata megmutatta, hogy nekem elég egy óra, ami nem (sokkal) több ennél.

Ami fontos volt rögtön a legelején: a mátrix kijelző. A hétszegmenses kicsit jellegtelen, ezt pedig műdarabnak szántam. Csak egyet akarok ebből, pontosabban kétlem, hogy megbecsülnék. Másik fontos dolog volt, hogy akkuról is működjön hosszabb távon, tehát legyen beéptettt akksi benne. Amit persze tölteni is kell valahogy, így maradt az USB csatlakozó, amit később kompatibilitás szempontjából USB-C csatlakozóra cseréltem. Ha már USB és akku, akkor számomra adta magát, hogy legyen USB-PD és QC támogatás is. Jó ha van egy powerbank.

A platform kényelme és koábbi tapasztalatok miatt pedig kézenfekvő volt egy ESP kontroller. Az elején még gondolkodtam, hogy közös anódos zöld mátrix kijelzőt használnék, de elvetettem végül stílusbeli igényeim miatt. Túl vastag lett volna az egész óra és a zöld specifikus árnyalata sem tetszett. Végül címezhető LED-ek mellett tettem le a voksom. Az ébresztés funnkciót gyakolatilag sosem használtam, bár a hang jó ha van, visszajelzésnek, esetleg néha jelezzen valami értesítésre.

Ami még fontos volt, hogy cserélhető legyen az akksi. Ezek néha tönkremennek, és akkor nem akarok sokat vesződni. Könnyen szervízelhető legyen, pár csavar után mindenhez hozzáférjek. Nem ezek a mai ipari hulladékok, amiket lehetetlen megjavítani, mert minden ragasztva van. Annyira letisztult, hogy már jellegtelen. Talán mondanom sem kell, hogy nagy right-to-repair rajongó vagyok.

Kis elkalandozás: név és funkció és tapasztalatok

A régi órámon volt egy beállítás: milyen periódussal villogjon a kis pont a sarokban, ami tulajonképpen jelzi, hogy az óra működik és speciális esetben szinkronban villog a másodpercek múltával. Na most én ezt az előző verziónál egy kicsivel megnyújtottam a másodperchez képest. Mondanom sem kell, hogy a másodperc kijelzés és villogás csak rövid távon tűnik egyidejűnek. Bárki aki ránéz kicsit is hosszabb ideig észreveszi hogy valami nem stimmel, és ezen meglepetésüknek többször is hangot adtak. Ez annyira megtetszett, hogy ebben a verzióban szándékosan ráteszek egy lapáttal, egyúttal kifejezem az időhöz fűződő viszonyomat: vagyis hogy relatív, önkényes, szubjektív, néha az őrületbe kerget.

Tehát a terv: alapvetően mégiscsak egy óra, tehát valamennyire legyen pontos. Mondjuk +-5 percre, legyen pontos, de annál csak ritkán pontosabb (nyilván paraméterezhető). Ebben a tartományban pedig az idő múlása változzon véletlenszerűen valamilyen sebességgel. Néha gyorsuljon, néha lassuljon, alkalmanént akár visszafele is számoljon, DE úgy átlagban mindig a jelenlegi időt mutassa. Már a gondolata is felvillanyoz, ahogy elképzelem az emberek arcán a meghökkenést, horrort és undort ahogy az időhöz fűzőtt szent meggyőződésükbe gázolok. Nem tagadom, ezen a szinten ez talán már művészet.

Persze néha kell a pontos idő. Ezt egy tisztes mechanikai ipulzussal tervezem eljuttatni az óra felé. Most ne merüljünk el az erőszakkal és büntetéssel kapcsolatos nyúlüregben, amit felkínál a téma. Jó viccnek tűnt ilyen karakterrel felruházni ezt a tárgyat. Ez nyilván indokol egy gyorsulásmérőt, ami ráadásul kikapcsolhatja a kijelzőt ha arccal lefordítják, ezzel energiát spórolva. Nem is tudom hányszor tértem haza arra, hogy az 1es verziót leválasztották a tápellátásról vagy lefordították, mert ők nem tudnak ennyi fényben aludni. Aztán persze úgy hagyták, ami végtelenül bosszant, mert állíthatom be újra az időt rajta. Nekem megnyugtató, hogy valami világít este, mintegy techológiai sarki fény. Kis ráadáskéépen pedig hozzáadnék még egy környezeti fényerősség mérőt is, hogy este lejjebb vegye a fényerőt illetve alkalmazkodjön a környezeti fényekhez.

Másik lényeges eleme, ami nekem tetszik, hogy végre, hacsak a kis szobámban de legyen metrikus idő, pontosabban decimális idő! Kétszáz éve kitaláltuk, kényelmes lett volna, de azok a fránya megszokások… Persze opcionális lenne, nem kívánok teljesen kiszakadni a világból.

Végül a névről: Nolan. A névvel Christopher Nolan munkássága előtt tisztelgek, ahogy a filmjeiben (Tenet, Interstellar, Inception, Memento…) megjeleníti az időt és az azzal kapcsolatos gondolatait. Mondanom sem kell, hogy maradandó élményekkel és fogalmakkal gazdagítottak, ezért adta magát a név.

Stílus

A stílus számomra az önkifejezés egyik fontos eszköze. Próbálom vizuálisan formába önteni, mindazt ami szerintem értékes, izgalmas. Ezt az órát és még más alkotásaimat is az art nouveau és az art deco ihlette, feldobva egy kis minimalista, modern vagy futurista hangulattal. Tisztán az art deco / nouveau kicsit idejemúlt és túldíszített lett volna az ízlésemnek, ugyanakkor vizuálisan izgalmas. Az a fajta nosztalgia fog el, amihez túl fiatal vagyok, hogy megéltem volna, de mégis furcsán ismerős és közeli a légköre. Meg aztán tagadhatatlan, hogy az Arcane vizuális világa is nagy nyomott hagyott…

Bár kétségtelen, hogy egy kis bauhaus, sci-fi és minimalizmus is van benne. Minden ami számomra értékes és megfogott, azt próbáltam beletenni, kiegyensúlyozni, vagy csak megtalálni a saját hangom, hogy visszautaljak a Holt költők társasága c. filmre.

Az alapvető formát még a korai tervek adták. 5 darab 8×8-as mátrix panel, összességében 40×8 pixellel, az 5:1-es aránnyal és lekerekített élekkel. Az alapvető kezelést érintőgombokkal terveztem megoldani, szemben a korábbi enkóderes kezeléssel. Nem ergonomikus az óra mögé nyúlkálni, ha be akarom állítani, és nem is lehet a falhoz tolni így, ráadásul sérülékeny kitüremkedés ha a hátizsákba akarom tenni. Fontolgattam egy laptop touchpad-et is, de azt bajos lett volna átépíteni. A csúszkás kezelés viszont megfogott és maradt mint végszó.

Az össze- és szétszerelés miatt döntöttem a mart bronz gyűrű mellett. Korábban csináltam egy hasonló projektet, ami megtetszett, mint technika és áthoztam, mint funkcionális díszítőelem.

A tervezést szokás szerint AutoCAD-ben kezdtem, majd ahogy a 3D rajzolásra került a sor áttértem Fusion-re. Végül a forma után a realisztikus fények és egyéb megjelenítés érdekében áttértem 3ds Max-ra, mert ebben is sok tapasztalatom van. Magát a gyűrű mintáját részben AutoCAD-ben (az art deco részt), részben pedig Krita-ban terveztem. Itt elég hasznos volt a Wacom rajztáblám, mert nem meglepő módon ceruzával ügyesebb vagyok mint egérrel. Ez kezdetben még csak raszteres grafika volt, amit később vektorossá alakítottam (nem tudom hogyan) és a szükséges bittérképeket (bitmap) a Max-os textúrázáshoz Photoshop-ban készítettem. Majd végül az egészet összekomponáltam a Max anyagszerkesztőjében és Vray-jel rendereltem, hogy nagyjából fotorealisztikus legyen.

Egy (sok) kép többet mond, minden szónál, úgyhogy inkább a képek beszéljenek:

Folytatása következik itt,

amint időm engedi. Következik az elektronika korábbi tervei és az új tervek, amint megszereztem a diplomám és életképes felnőtté lépek elő. Na meg lesz stabil keresetem, amiből finanszírozhatom a hobbim/művészetem és végül tényleg elkészülhet ez a régen várt alkotásom.